Megnéztük a Műanyag égboltot, hogy magunk győződjünk meg róla, hogy igazunk volt már évekkel ezelőtt vagy hatalmasat tévedtünk. SPOILERES kritika.
Már kétszer írtunk róluk, egyszer akkor, mikor bejelentették hogy kaptak sok-sok zsét, máskor meg akkor, mikor már bőven túl voltak a megjelenési dátumom, és mert nem szívlelték a kérdéseket és a kételkedő hozzáállást. Mint azonban akkor is írtam, hajlandó voltam neki megadni az esélyt. Az utolsó cikk óta nagy csinnadrattával adták hírül, hogy meghívták a Berlini filmszemlére a filmet, és a Találkozások kategóriában indulhat. Nézzük, hogy az mit rejt:
Az Encounters egy olyan platform, amely független, innovatív filmesek esztétikailag és szerkezetileg merész alkotásait támogatja. Célja, hogy új nézőpontokat támogasson a moziban, és nagyobb teret engedjen a változatos narratív és dokumentarista formáknak a hivatalos válogatásban.
via.: Berlinale
Három kategóriában díjaznak: legjobb rendező, legjobb film és van egy különdíj. Ebből egyiket sem hozta el. Ami nem meglepő mert se nem szép, se nem innovatív, cserébe drága volt (jó oké, animációs film viszonylatban nem, de magyar filmes viszonylatban azért szépen megtolták). Lássuk mit mondtak mások: a Hollywood reporter elég hosszasan ír a semmiről amúgy, nagyjából az utolsó bekezdés a lényegi kritika:
With so much going on visually, the story itself gets a bit upstaged. But Stefan’s journey to save Nora from turning into a tree has real poignancy, as well as a certain mythological heft via the parallels with the story of Apollo and Daphne. When we finally get to meet some sentient trees toward the end of the film, it all seems quite consistent with the logic of the film, and on-trend given that there’s been so much written in the non-fiction world about how trees communicate with one another in real life via mycelium networks and pheromones. For a movie set in 2123, it’s bang on the zeitgeist for now.
A kritikus/cikk írója Apolló és Daphne történetével állítja párhuzamba a filmet, ami tekintve a ránk maradt mondát, nem épp egy pozitív sztori amihez jó érzés, ha hasonlítanak. Aztán a Loud and clear adott neki hideget meg meleget is. Természetesen meleget kapott a környezetvédelmi implikációkért, hideget meg minden másért. Nem alakul ki mély kötődés a karakterekhez, Tamás és Nóra kapcsolata hihető de érdektelen. A sztorit meg nemes egyszerűséggel unalmasnak titulálták. Cserébe értékelték a film környezetvédelmi subtextjét és azt hogy néha nagyon szépre sikerült a fényelés a felkelő nap sugaraival. És hogy itthonról is hozzunk egyet, a Telex szintén élteti a már említett keserű és lehetséges jövőkép bemutatásáért, azonban el is marasztalja, hogy pont ennek bemutatását hátráltatja a választott technológia. Idézem:
Ami kifejezetten zavaró akkor, amikor a Műanyag égbolt szeretné érzékeltetni a kihalt természetet, az elpusztult világot és annak tapintható valóságát. A rotoszkóp is kilapítja a színészeket, pont a mimikát, a szájmozgást, a szemek csillogását veszi el, amiket képtelenség reprodukálni.
A Telex szerint a világ kimondottan érdekes (valahol ebben reménykedem én is, mikor ezeket a sorokat nézem, mert ez csak a film megtekintése nélküli glosszázása annak, hogy más mit mond), de cserébe a cselekmény és a párbeszédek nem azok. Az egyetlen pozitívum amit fel tud mutatni, hogy saját kútfőből alkották és hogy felnőtteknek szól. Összegezve: ahogy az gyanítható volt, sokaknak alapvetően az animáció se tetszett, a Telex meg külföldi oldalak is elhordták a sztorit és a dialógust is, de hát másra nem adunk csak magunkra, így íme az én véleményem, természetesen az enyémre se feltétlen kell adni. Március 30-án a srácokkal találkoztunk az Alleeban, hogy dacára a nyelvköszörülésnek eldöntsük végre, hogy vajon a kész film túl tud-e lépni és el tudja-e oszlatni a trailerekből eredő aggályokat vagy az a sors vár rá, hogy a tékákban is csak porosodjon a linkje.
Körünkben többször is felmerült a film, mert én bedobáltam azt amit elém vetett az internet. Egy darabka filmrészlet itt, egy hír ott, egy cikk amott. A legutolsó beszélgetésünket pont az utolsó trailer okozta, ahol végre érdemben láthattunk mozgóképeket a filmből (és nem mellesleg lerántja a leplet az egész filmről). És hát, igazam lett, azok beza nem keyframek voltak, hanem a végleges darabos animáció. Ezentúl volt néhány jelenet ahol a karakter külalakja hullámzott, mint mikor az ember stopmotion filmet csinál, és nem tudja milliméterre pontosan ugyan oda helyezni a figurát, ami távolról oké lenne, de közelről koránt sem az. Főleg úgy nem, hogy volt szintén közeli jelenet, ahol nem volt ilyen mellékhatás. De végre választ kaptunk a miértekre. A válasz felettébb egyszerű: a büdzsé miatt. Arra nem volt lehetőség, hogy minden képkockát átrajzoljanak, így született a döntés, hogy csak minden harmadik lesz átrajzolva (állításuk szerint, és mivel nem vagyok animátor, ezért hajlandó vagyok hinni nekik, ez egy bevett metódus). Illetve azért döntöttek még amellett, hogy a karakterek mindenképpen így készülnek, mert ezzel szerettek volna még valami emberibbet adni nekik, azon túl, hogy a színészek tényleg eljátszották a jelenetet. Itt rámutatnék, hogy a készítők külön kiemelték, hogy nem voltak hajlandók változtatni a színészeken egy cseppet sem, mert az már ferdítene rajtuk és a munkájukon, ami nem lett volna tiszteletteljes velük szemben. Így amit látunk azt ők látták a kamera lencséjén keresztül is, ami nekem egy nagyon tetszetős hozzáállás. Míg ugyan tényleg ad valami emberibbet és közelebb is helyezi hozzánk a nézőhöz a steril világban a nem hibátlan embert, sajnos a közeli jelenetek nem néznek ki jól. Értem, hogy büdzsé nagyon megfogta a kezüket, mert nem az ő kereteikből készül egy egész estés animációs film, de a kétezres évek rajzfilmjei is megoldották a shadinget és a frizurák alaktartását. És itt most nem a dinamikus árnyékokról van szó, hanem egységesen világított szobában, egy jeleneten belül ide-oda csúszkál a színezés és a kontúrok nem maradnak meg a helyükön. Ez már a bemutatóban is rosszul nézett ki, hát még a moziban mikor felfújták kb kétszázszorosára a vásznat. Ami a kevert stílusban zavaró volt, az a világ sterilitása, és most nem arra gondolok, hogy zavart a posztapokaliptikus táj kietlensége/sivársága, hanem arról, hogy minden műanyagnak érződött nem csak az égbolt. A műanyag tájkép monotonitását megtöri egy teljesen másik monotonitás, a napfény megjelenése, mely tényleg szépen lett megcsinálva, viszont annyiszor van használva, hogy hamar unalmassá válik, és 'már megint' érzésed lesz tőle. Jobban jártak volna, ha idejekorán eldöntik, hogy melyik stílusban készül majd a film, és aszerint mennek tovább. Ugyan azok a problémák vetődnek fel, mint ami a Rebőrben és a GitS SAC 2045-ben is tetten érhetőek. Sokkal jobban nézett volna ki a film, ha teljesen a rajzfilmre effektusra mennek rá. És akkor nem fordult volna elő olyan, hogy amikor a 2D és 3D animációnak kölcsönhatásba kell lépnie akkor olyan lesz, mintha két PNG képet húznának egymás felett rétegeken.
A film eredetileg nem itthon játszódott volna, de aztán később abból a megfontolásból áttették itthonra, hogy a közönséget jobban megérinti majd ha ismerős utca neveket és tájakat láthat. Őszintén, mivel Pest és Miskolc is egy jelentéktelen háttérként szolgál, játszódhatna bárhol.
És akkor a történet.
Ahhoz hogy meg lehessen érteni, hogy a történet miért nem jó, sajnos elkerülhetetlen, hogy részletesen le ne írjuk a film történetét, szóval innen SPOILER VESZÉLY.
Szóval 21XX-ra pest felett egy búra feszül, és ott él Budapest maradék lakossága azzal a sportos nehezítéssel, hogy 50 évig élhetsz, és utána irány a komposzt telep, beléd ültetnek egy fát, hogy oxigént és kaját (igazából az utóbbit) termelj. Stefán ebben a világban pszichológus, huszonnyolc éves és napról napra a korán gyerekvállalásra ösztönzött tiniknek segít feldolgozni a rendszer kegyetlen valóságát. Nóra, Stefán felesége depresszióban szenved, melynek gyökere levezethető két eseményre a gyermeke elvesztése, meg az hogy nem lehet neki második, mert kevés az ideje. Stefan mint szakképzett pszichológus próbálja helyre tenni a felesége lelkivilágát, ám az nem igazán akar ezen dolgozni, és úgy dönt, hogy 32 évesen idő előtt magába ülteti a fát, amit elfelejt megbeszélni Stefánnal. Stefán már csak akkor szembesül felesége tettével, mikor kb 5-6 óra van hátra, mielőtt elszállítják a nőt, és csak akkor lép akcióba mikor 3 óra van hátra. Az öccse ismerősének segítségével hackelnek Stefánnak egy belépést a Balaton kiszáradt medrében létrehozott földalatti fatelepre, hogy találkozhasson Dr. Maduval aki talán tud segíteni. Rövidesen meg is érkezik a fatelepre, ahol az telep perverz igazgatójával történt rövid intermezzó után betekintést nyerünk abba, hogy hogyan működik a telep az alanyok beérkezésétől a virágzás előtti fák elégetésééig. Stefan ezt forgó gyomorral szemléli, és minnél hamarabb próbálja elkezdeni a mondvacsinált pszichológiai értékelést, mely keretében alkalma nyílik négyszemközt beszélni Maduval. Dr Madu azonban nem úgy tud segíteni, mint ahogy azt Stefán remélte, de segít Stefánnak kimenekíteni feleségét, ami közben halálosan megsebesül mert a fatelep őrei meglőtték vezetés közben. Utolsó lehelletével irányba állítja Stefánékat a remélt megoldás felé vezető úton, ami Miskolcon túl rejtőzik, valamint rábízza élete kutatását Stefánra mely ténylegesen megváltoztathatja az emberek életét talán pozitív irányba. Tehát Stefán és Nóra Miskolc felé veszik az irányt immár csak ketten. Félúton járnak Miskolc felé, mikor Nóra ébredezni kezd, de még mindig azt hiszi, hogy álmodik, hisz az ő utolsó emléke az az, hogy elaltatták a fatelepen, Stefán elfedve előle az okokat és a végcélt, megnyugtatja és folytatják útjukat Miskolc felé, melyet minden különösebb akadály nélkül elérnek. A Madutól kapott térképpel megtalálják a Gránumba vezető monorail pályát, Stefán pedig nem képes magában tartani lelkesedését és elkotyogja, hogy azért mennek a Gránumba, hogy megtalálják a fákat létrehozó Paulay professzort, aki kioperálhatja Nórából a magot. Nóra erre felháborodik, és kérdőre vonja Stefánt, hogy mégis milyen alapon jogosult ő a feje fölött döntést hozni. A konfrontáció után a Miskolci vasútállomás bárjában és a város utcáin töltenek egy napot, nosztalgiázva. Majd végülis tovább indulnak a Gránum felé. Stefán várakozásaival ellentében a Gránum csupán egy kihalt épület nem pedig egy élettől pezsgő hely. Paulayt azonban mégis ott találják, aki kedvesen elítéli őket, Madu kutatását félredobja, azzal az indokkal, hogy jelenleg még nem értek meg rá Pesten, és nagyjából felesleges volt idejönniük. Meghívja Stefánt és Nórát vacsorára, ahol egy régi különlegességet szolgál fel az amúgy falevélből készült zseléevő párosnak: konzerv heringet. Közben beszélgetnek egy kicsit, és végülis egy új konfrontáció bontakozik ki közöttük, pontosabban Nóra és a professzor között, mikor Nóra megtudja, hogy a professzor mit csinál a két hatalmas, a komplexum kertjében álló virágzó fával és hogy azok azt érzik. Paulay nem fogad el kritikát és megmondja Stefánéknak, hogy holnap megoperálja Nórát, de utána takarodjanak el. Este Nóra rémálomból ébred zihálva és úgy, hogy nem emlékszik a halott gyermeke nevére, a gyerekére, akinek alig fél nappal előtte idézték fel az emlékeit és halálának körülményeit. Stefán próbálja megnyugtatni és alvásra bírni Nórát elvégre holnap van a nagy nap. Nóra ismét felriad, ám ezúttal nem rémálomból, hanem az őt szólongató hangok miatt, ami végülis a kilátó kupolába vonzza, ahol Paulay éjjel őrt áll, hogy a virágokat leégesse a fáról, mert az végzetes lenne számukra ha virágba borulhatna a két fa. Paulay tudja, hogy Nóra hallja a fákat, és megkéri Nórát hogy tolmácsoljon neki. Itt derül ki számára, hogy a két fa az valójában Paulay lánya és annak férje, kiket a vén prof nem tud elengedni. Nóra tolmácsolja a fák kérését, hogy vagy hagyja őket virágozni vagy gyújtsa fel végleg őket, mely kérés egyikére sem képes a prof. Nóra érintése nyomán a fák azonnal virágba borulnak. A professzor utasítja Nórát, hogy hagya abba, de az nem hallgat rá. A kiabálásra Stefán is felébred és mivel nem találja maga mellett Nórát így ő is a kilátókupola felé veszi az irányt, ahol Paulay egy kézi égetőt nyom a kezébe, hogy dolguk van, de Stefánt nem érdekli a virágzás ő inkább Nóra után megy és magára hagyja a professzort. Mászás közben folyamatosan kérleli feleségét, hogy hagyja abba a fák virágoztatását, ám mindhiába. Végül a központi gubóban talál rá a feleségére egy halom virág által körülvéve, aki már nem tud beszélni, és ez az a pont ahol Stefán realizálja, hogy már nincs miért küzdeni. Közben a professzor, hogy megakadályozza a spórák terjedését, felgyújta a két fa gyökérzetét és rövid időn belül mind a két fa a tűz martalékává válik. Karaktereink túlélik, és a film azzal zárul, hogy Stefán is beülteti magának a magot, és Nórát a karjában tartva gyalogol be egy tátrai tengerszembe, és a film egy hosszú távolodással záródik.
A film forgatókönyve 3 elkülöníthető ívre osztható fel.
- 1. felvonás.: Budapest és Balaton
- 2. felvonás.: Szökés és Miskolc
- 3. felvonás.: Gránum és tengerszemek
1. felvonás
Az első felvonàs Budapesten játszódik és betekintés kaphatunk a társadalom berendezkedésébe, és rögtön szembesülünk azzal, hogy minél korábbi szülésre ösztönzik a gyerekeket melyet igazából az élelem ellátás 22-es csapdája szül. Az élelmet ugye a fák adják, a fát meg az 50 éves emberek. Itt megjegyezném, hogy nem igazán értem, hogy miért esett a választás a Műanyag égboltra, mint cím. Pest fölött ugyan feszül egy búra, ami megvédi a szélsőséges elemektől, de karaktereink hamarost kiszakadnak e búra alól, és átszelik keresztbe az országot, és nem sokat foglalkozunk az éggel, amit meg látunk belőle az általában tiszta. Kiderült, hogy pusztán a rendkívül szélsőséges időjárás miatt volt, és mondták a készítők, hogy egy kis nehézség volt nekik, hogy két dolgot kellett kiegyensúlyozniuk, hogy megjelenítsenek annyi természeti csapást ami indokolja a búrát, de ne tolják annyira túl, hogy hiteltelennek tűnjön, hogy Nóráék túlélnek odakint. Na most mivel környezeti csapás nem volt egy sem megmutatva a filmben pont ez tette hiteltelenné a búrát. Mert oké, Miskolcot homok borítja, de tekintve, hogy az a város soha nem is volt búra alatt (a készítők mondták) ahhoz képest nagyon kevés a homok, ergó a szélsőséges időjárás háttérsztori elem is rezgő lábakon áll. Szóval igazából a búra léte annyira vezethető vissza, hogy jól nézett ki papíron az ötlet. Ami nem baj, mert a Kupolaváros titka óta szeretem a búrázott városok ötletét. Aztán ott van a diszfunkcionális párkapcsolat. A szinopszis és a trailerek is úgy sugallták, hogy Nóra önszántából fogja magába ültetni a magot, feltételezhetően valami ökológiai magyarázattal körítve, ezzel szemben kapunk egy depresszióra rávezetett sztorit. De igazából erről semmi konkrétat nem kapunk addig a pillanatig, míg Stefán fel nem fedezi egy (általa) kellemesnek érzett vacsora után, hogy a felesége blúza átvérzett és egy követő karperec van a csuklóján ami visszaszámol. Az "azt hittem, hogy újrakezdtük" mondat elhangzásáig akár gondolhatnánk arra is, hogy a karkaterek között szigorú orvos-páciens kapcsolat van. Jó oké, ezt megdöntené, hogy Stefán azért fedezi fel a beültetést mert szeretne szerelmeskedni Nórával, de úgy látom, hogy az életkor limit miatt sutba dobunk mindent, így az orvos páciens kapcsolat sem lenne akkora etwas. Szóval úgy kezdünk, hogy látszólag ismeretlen okok miatt hozott egy döntést Nóra Stefán megkérdezése nélkül (ez a motívum sokszor fog még megismétlődni). Stefán sem rest, és míg Nóra alszik, szintén hoz egy döntést Nóra megkérdezése nélkül: nevezetesen, hogy nem hagyja fává válni, és elindul a versenyfutás az idővel. Itt megjegyezném, hogy a pergő másodpercekre szinkronizált később szívdobogássá váló dobritmus nagyon jó motívum volt, de zeneileg is kb ennyit mutatott fel a film. Az irónia ebben az egész helyzetben az, hogy egy képzett pszichológus nem fogta fel, hogy a másik partnere hol van és mit érez, csak gondolja hogy minden oké. Csak gondolta, hogy most minden rendben van. Stefánnak sikerül magát átblöffölnie az ellenőrzéseken, és megérkezik a fatelepre ahol kellemetlen beszélgetésbe elegyedik a telep öregedő főnökével, aki már túl van bőven az 50 éven, és nem, nincs megindokolva, hogy ő miért élhet (mert ezt még Paulaynál megértem, elvégre miatta élhetnek, jár neki némi privilégium, plussz miért ölnéd meg azt aki még fejleszthet a jelenlegi állapoton?). Stefán nagyon körülményesen jut el a-ból b-be, holott felettébb szorítja az idő, és értékes pillanatokat veszteget azzal, hogy Madu amúgy jelentéktelen múltjában vájkál, az egyetlen hasznos infó az annyi, hogy egy éve van hátra, de valamiért visszatért a fatelepre, holott a kutatási ideje már lejárt. Utána egy elég gyászos kérlelési próbálkozása van Stefánnak, és itt derül ki, hogy Madu is beültette magának a magot, csak ő próbálja kordában tartani azt és együtt élni vele, szimbiózisban.
2. felvonás
A film második Actja a szökéssel kezdődik, amiben Mabu segédezik, és aminek a során meghal. Az utazás közben nincs is semmi lényeges, így arra nem is fecsérelnék sorokat, ám Miskolc fontos állomás. Végre Miskolcon megtörténik a film eleje óta várt konfrontáció, ám Stefán még ott is hazudik az elején Nórának, amire Nóra ugyan jogosan tenné fel a "meg se kérdeztél", és a "hogyan jössz ahhoz, hogy a fejem fölött döntesz az életemről" ha és amennyiben ő nem ugyan ezt csinálta volna Stefánnal, mert itt kiderül, hogy azért is akar öngyilkos lenni, mert szeretné ha a fiatalabb Stefán tovább léphetne, mire az felháborodottan közli, hogy hogyan gondolhatja, hogy tovább lépne ő bármikor, vagy, hogy egyáltalán tovább akar lépni. Láthatólag Stefán egy picit megérti, hogy Nóra nem akar tovább élni, és ez egy nagy nosztalgiázással egybekötött sétálásba torkollik Miskolc üres utcáin és romos mozijában. Itt csillan meg először a kémia a két karakter között és itt érezhetjük először, hogy ők tényleg szerették egymást és még most is szeretik. Ami gáz, tekintve, hogy ezért az érzésért a film feléig kellett várnunk, ahogyan azért is, hogy végre egyenesen beszéljenek. Ettől a ponttól függetlenül a két fő karakter nem szerethető, az egész kialakult helyzetet az okozta, hogy nem beszélnek egymással és mind kettő makacs. Sajnos egyre jobban azt látom, hogy a Hollywood Reporer által írt Appolón és Daphne sztori igazolódik, és ez minden csak nem pozitív kritika, mert az bezony egy zaklató sztori, és Stefán konokul megy a feje után a helyett, hogy megkérdezze magától is és Nórától is hogy mégis miért teszi amit tesz. És nem az van, hogy helyetted döntök úgy, hogy én megmentelek, én most ide is elrángatlak. Itt Miskolcon kaphatunk egy rövid pillanatnyi betekintést Nóra lelkivilágába, pontosabban a két okra, melyre a depressziója visszavezethető: a fia halála, és az, hogy nem kapna engedélyt új gyerek vállalására mert már túl közel van a határhoz (nem nem a biológiai anyaság határához, hanem az 50 éves szürethez). Ezt követően egy mood swing keretében valamiért mégis kötélnek áll, és hagyja, hogy Stefán akinek két célja is van, hogy eljusson a Gránumba, magával vigye. És ez az a pont ahol a pendulum mozgásba lendül és nem áll meg, és Nóra a szélsőségek között fog lengeni, hogy aztán legvégül Stefán is kilengjen a saját karakterének ellent mondva.
3. felvonás
Teljeségében a Gránumnak nevezett intézmény falain belül játszódik, Paulay professzor és a két főszereplő között. Paulay az az ember aki kifejlesztette a fákat, és viszonylag nagy is az egója ettől. Olyannyira nagy, hogy az egyetlen pozitív karakter kutatását és életét (Madu) egy fél mondattal löki félre: "erre még nem állnak készen Pesten". A köztes történéseket olvashatjátok a nagy leírásban itt inkább ráfeküdnék az utolsó pár jelenetre. Pontosabban két dologra: a bárminemű öko subtext halálára és a következetlen karakterekre. Az ökológiai üzenet (ha volt egyáltalán bármi is) a film végével hal meg végleg, mert behozták, hogy Nóra telepatikus-pszeudo-loraxként beszél a fákkal és tolmácsolja hogy hogy a fává válással nem halsz meg, és a tudatod éppen marad és mindent érzel, így azt is, hogy Paulay égeti a virágokat. A következetlenség pedig közvetlenül ebből ered. Nóra a fáváválásra hasznos öngyilkosságként tekintett, tovább léphet Stefán, ő élelmet nyújt az embereknek. Arról persze nem tudott, hogy 3 év után szimplán elégetik, mert toxikus spórákat kezd el eregetni és arról sem tudott, hogy valójában nem hal meg. De miután ezt tudja és virágra fakasztja a fákat szánt szándékkal az emberiség kiírtása felé nyomja a lezárást, úgy hogy ő nem fog meghalni. Stefánnak van egy pillanatnyi megvilágosodása, melynek reálisan odáig kellene terjednie, hogy felfogja, és elfogadja a felesége döntését és mellette marad az utolsó pillanatig, nem pedig a feleségével kellene együtt lengenie a képzeletbeli pendulum végeként és végül beültetni magának a fát, mert így csak ráerősít a görög mítoszra negatív értelemben. Mi értelme volt annak hogy túléljék? Miért nem hallhattak meg ott a tűzben? E helyett megkaptuk azt, hogy a karaktereink valahogy túlélik hogy rájuk gyújtják a házat, lemásznak, Stefan magába ülteti a magot, majd begyalogolnak egy tengerszembe és végtelen távolodás.
Egyéb zavaró lyukak
A filmben sok kisebb és nagyobb plothole található, melynek megmagyarázást feláldozták az emberi szál máglyáján.
Érdektelen mellék karakterek: Visszatérő motívum a film során, hogy feltűnnek mellék karakterek, akikkel valamilyen szinten törődnöm és éreznem kellene irántuk valamit, ám senki nincs kidolgozva egy emberen kívül. Stefán öccse is feltűnik akivel a kapcsolata nem túl rózsás, de nem épp kifejtett, hogy miért nem az, illetve az elején nemes egyszerűséggel lehülyézi Stefánt majd mégis segít neki. Ott van a Hajós kapitány, aki az emberek azonosítóját hackeli egy utolsó évre plusszba amit indiánnyárnak neveznek (ez megint az önzéssel kapcsolatos) a fatelep perverz vezetője aki szinte szexuális élvezetet érez miközben nyers faleveleket majszolgat, és amúgy az irodájának a fala emberhússal van borítva (az irodája valójában fa lambériával burkolt, és mivel a fák emberekből nőnek ki, ezért gyakorlatilag emberhússal van borítva az irodájának a fala), és úgy ismerkedünk meg vele, hogy fadarabokat osztályozgat. Ugyan ez a kidolgozatlanság és érdektelenség vonatkozik Stefánra és Nórára. Egy toxikus kapcsolatot ábrázolnak durva hangulati ingadozásokkal, ahol az egyik végletből a másik végletbe ugranak a karakterek. Egyetlen egy önfeláldozó és szerethető karakter van, Madu, aki meg is hal érte, hogy tovább menjen valami ami szerinte nagyobb nála, és utána azt egy ember pusztán a saját önzéséből félredobja, mondván érdektelen.
Stagnáció problémája: A film idejére eltelik 100 év, viszont folyamatos stagnációt tapasztalhatunk minden területen. Tovább léphettünk volna a búrából, szelektíven kinyomhattuk volna azt hogy el kell égetni a fákat, mert megölnének minket, kutathattuk volna a föld helyretételét vagy az innét történő megpattanást, elvégre most már a környezetvédelemmel se kellett volna törődni, de erre látszólag nincs igény. Traxor bátorkodott egy fél mondatot kiemelni a filmből, mely teljesen összegzi az uralkodó mentalitást (mely nemmellesleg azontúl, hogy nagyon is emberi, jellemzően magyar): "Oxigén van még 1000 évre elegendő". Ez magában hordozza azt a mentalitást, hogy baszni rá, majd megoldja az akinek a problémája. Paulay is pontosan ezért hulladék tudós, mert ő megteremtette a fákat, és innentől az ő munkája bevégeztetett, mindenki más, aki bármit is tenni akar az hülye (Madut beleszámítva). Ebből amúgy kisebb vita keveredett közöttünk mely során két táborra szakadtunk. Ketten azt az álláspontot képviseltük, hogy Paulay-nak nincs már semmi ütőkártyája mert se pest Pest sem pedig ő nem érdekelt a kutatásainak folytatásában. A szerkesztőség másik két tagja szerint pedig még mindig lett volna hatalma már csak azon az alapon, hogy ő találta fel a fákat, illetve, hogy dacára annak, hogy a Gránum üres, SENKI nem néz a körmére.
Mozgató rugók: Nórának mindig a gyerekvállalás volt a célja, mivel ez elérhetetlen lett, inkább öngyilkos akart lenni, mert ugye egy nőnek gyerek nélkül értelmetlen az élet. A film végén kínálkozott egy alternatív lehetőség, hogy ha kiirtja az egész emberi fajt, akkor lehet még gyereke. És ezért elkezdett aggresszíven erre hajlani. Stefánnak meg igazából az az egy rugója van, hogy Nórával akar lenni. Szóval Stefán meghajol Nóra akarata előtt, mert neki nem a gyerek volt a fontos, hanem a nővel akarta leélni az életét, és ezért minden erőfeszítésre hajlandó volt, és bármilyen áldozatra. Szóval az a szegmens, ahol Nóra törődött Stefánnal, az egy átmeneti szakasz volt Miskolcon. Azzal hogy Stefán vakon ment Nóra után mind ketten teljesen figyelmen kívül hagyták a Madu által felvázolt harmadik lehetőséget, és rúgtak még egyet az áldozatába.
Fák működése: A fák működése úgy ahogy van értelmetlen. Miért van szükség az emberi testre a fejlődésükhöz? A filmben elhangzik, hogy a fáknak csak fényre és vízre van szükség, tehát nem kell az emberi test keringési rendszere se a tápanyagai. Paulay prof által nevelt fa csemeték gondolataiból kiderül, hogy ők virágozni akarnak és spórádzani. Ez a befejezés implikálja, hogy a világ mégsem terméketlen és a fák meg tudnak majd élni a földben is, mert nem a Gránumban látható két fától kell aggódni, hanem a virágzásuk következtében teremtődő sok száztól és azok spóráitól. Bár szerintem lehetne élni a Mátrix féle halott likvifikálással és tápoldatként való használatával, vaaaagy, mivel az univerzumban bizonyított, hogy magas szinten értenek a genetikai manipulációhoz, születés előtt mesterségesen meg lehetne rövidíteni az élettartamot 50 évben, és akkor nincs szükség bíbelődni beültetésekkel hisz elég csak tápoldatként növeszteni a fákat a lötyiben. Igazából a fák léte illetve a korai halál és szülés kényszere azzal indokolt, hogy a fa levelekből nyerik a zselét amit esznek. Tehát a társadalomban jelenlévő szisztematikus vágóhíd rendszer tartja fent a fákat. A legjobb indoklás amivel elő lehet állni az a kettő az egyben megoldás amit nyújt a rendszer, hogy így megspórolható a mérhetetlen mennyiségű kemence vagy a random tömegsírok a búrán kívül.
Világépítés hiánya: A rendezők az emberi szálra fókuszáltak, és ennek a világ issza meg a levét. A közönség találkozón elhangzott, hogy legelőször egy évszámokra lebontott forgatókönyvet csináltak maguknak, így gyanítható, hogy részletes világépítést végeztek. A probléma az, hogy ezt megtartják maguknak, és a film nem ad át semmit, így sok részlet. Sok kérdésre és miértre pont az események láncolata adhatna választ, de ezt kihagyták, és mint oly sok mást, a nézők interpretációjára bíznak.
Lezárás, mely nem nyújt semmit
Egy kvázi ezoterikus-boldog lezárással ér véget a film, mely semmilyen formájában nem kielégítő, azért mert a karakterek az alapvető alkotó elemeiknek mondanak ellent egy pillanat alatt. Lett volna a készítőknek több lehetőségük lezárni a filmet, úgy hogy érjen is valamit, vagy legalább konzisztens legyen egy picikét az elvárható karakterfejlődéssel. Szeretnék felvázolni kettő lehetséges befejezést, mely után teljesen más szájízzel hagytam volna ott a mozit:
1) A nem kommunikálás problémájának feloldása.
Ha tényleg fel akartuk volna oldani a toxikus kapcsolat tematikát, akkor erre nagyon jó lehetőség lett volna Miskolc. Amikor Nóra számra kiderül, hogy Stefan miért teper, megtörténik végre a konfrontáció amitől minden karakter ódzkodik. Stefant valójában az hajtja, hogy vele legyen a másik. Nem az a baja, hogy Nóra meghal, hanem hogy nem lesz neki ott. Nem érdekli hogy a csaj mit akar, mit érez. Itt lehetett volna, hogy Nóra Stefánt ezzel szembesíti, majd egy nagy érzelmi fröccs után elfogadják egymás érzéseit és közösen eldöntik: nem megyünk a talán meg tudunk menteni úton, hanem egy utolsó utazásra indulnak, egy utolsó közös út, és még mindig véget érhetett volna úgy a film, hogy Stefan viszi be a tengerszembe, és Nóra a kezei között szenderül máslétre. És ez nem zárta volna ki az öko üzenetet, mert végig lehetett volna menni a romos városokon, életek romjaiból keresni maradékokat, abból nosztalgiázni. Ez jobb befejezés lett volna, mint az, hogy Nóra hírtelen úgy dönt, hogy "na jó mégis megmenthetsz, igaz, hogy az időnk nagy részét elpazaroltuk, most hogy egy kicsit ott voltál nekem érzelmileg feladom az öngyi hajlamomat és mehetünk". Csak azért, hogy aztán végezetül abba torkoljon, hogy kiírtjuk az emberiség maradékát.
2.) Stefán érzelmi megvilágosulása.
Végig az eredeti sztorira épül, odáig, hogy Nóra virágra fakasztja a fákat. Ott lehetett volna még elérni Stefánnak egy érzelmi megvilágosulást, úgy, hogy lentről indulva szólongatja a feleségét, hogy hagyd abba, gyere le, kiműtik belőled azt a szart, és mire elért volna a gyökérgumóhoz, ott világosulhatott volna meg végleg, és fogadhatta volna el a felesége döntését, hogy ő nem akar túlélni. Megöleli és a virágok elkezdenek spórát szórni, amibe belehal az öreg tudós mert megérdemli, de amikor fuldokolva eldől, felgyújtja a két fát és mindenki meghal emiatt. Megkaptuk volna a fák akaratát, hogy had virágozzanak és szálljon a spórájuk, hadd legyenek kis fák mindenfelé. Megkaptuk volna, hogy a csávó felfogja, hogy Nóra hozott egy döntést, és elfogadja azt és akkor konzisztens lett volna a karakter íve nem pedig ide oda gilingalangozik. Megkaphattuk volna Paulay feloldozását úgy, hogy miközben fuldoklik megértse, hogy amit tett az nem volt oké. Mert mi értelme volt annak, hogy végülis Stefán is túlél, csak azért hogy utána meghalljon? A rendezők azt mondták, nem akartak egy olyan férfi karaktert csinálni, aki egy Bruce Willis és átszánt mindenen, hanem érző karaktert akartak. Nos Stefán önös érdekből érez, és átszánt mindenkin. Sikerült egy full Bruce Willis-t csinálni.
A Műanyag égbolt nem lett katasztrofálisan rossz film, de jó filmnek sem nevezném. Tipikusan egyszer megnézed, és utána nem nagyon fog a szemed elé kerülni önszántadból kategória, pedig nagy szüksége lenne rá, hogy megmaradjon az emberek emlékezetében, és időről időre elővegyék, és elgondolkodjanak rajta, még akkor is ha a mondani valója és alapvető elgondolásai hibásak. Nem voltak magas elvárásaim a filmmel kapcsolatban és igazából minél tovább hámozom annál inkább dühítővé válik a helyzet. A film első megtekintés során "meh" a legjobb esetben is, mert nem lett annyira pokolian rossz, de cserébe jó sem. A legmélyén a film egy kőkemény kritika felénk emberek felé. Arról a rettenetes önzésről szól a film, ami az emberekben van, mert minden történet előremozdulás és döntés végül abba torkollik, hogy valaki vagy valakik rettenetesen önzően a saját érdekükben ignorálnak mindenki mást és mindenkinek ártanak. De mindenki. A nő is, a férfi is, és Paulay professzor is. És ebben remekel. Minden másban azonban nem. Mi a végső mondanivalója a filmnek? Nem nevezhetjük öko sci-finek, mert nem igen jelenik meg az ökológiai motívum a filmben sőt, amikor engedélyt kértek arra, hogy forgathassanak a Fővárosi Állatkert üvegházában, akkor az állatkert vezetősége elutasította a következő indokkal: "szerintük az üzenet nem egyezik az állatkert céljaival". Mondjuk legalább nem próbálnak valami sötét zöld érvelés sulykolni a torkunkon lefelé. Ha megnézzük az imdb tageket, akkor dráma, románc kategóriába sorolják. Dráma épp akad, a karakterek szítják maguknak, de teljesen felesleges és hát a románc... nos ez nem romantikus film, vagy ha annak szánták, akkor nagy bajok vannak ha egy ilyen jellegű toxikus kapcsolat ingadozásait és végkimenetelét megpróbálják pozitívnak eladni. Az egyedüli mondanivalója valójában egy a legalapvetőbb társadalom kritikák közül: az emberek önzőek. Minden interakcióban kiemelik a karkaterek az emberi önzést valamilyen motívummal, az indián nyárral (a szüretelésed eltolása egy évvel), Stefan testvérével való beszélgetése, Paulay hozzáállása, hogy de hát az ő kapcsolataira építve kérhették volna, hogy hadd éljenek és öregedjenek meg vele ám végül Paulay professzor fává vált lányát és a férjét sem érdekelte semmi más, csak az hogy virágozhassanak. De ez legalább konzisztens. Azonban ez a társadalom kritika hasra esik az esetlen párbeszédek forgatagában, mert azok pont annyira élettel teliek, és hihetőek, mintha egy kezdő író írta volna őket, aki az első szakításán van túl. A készítők számtalan szakember véleményét kikérték (geológusokkal és klímakutatókkal beszéltek többek között), hogy hihető legyen a világvége szituációjuk, ami nagyon jó, de emellé a rostába egy pszichológus és/vagy egy pszichiáter is befért volna, mert ez a depressziós szál is egy olyan vonulat, ami jó lehetett volna, ha foglalkoznak vele. Mert a pálfordulása, hogy mégis élni akar egy kis miskolci mozizás és múltidézés után, az nem fog hitelesnek tűnni olyanoknak, akik éltek együtt depressziós emberekkel, oké aláírom vannak hangulat ingadozások, de Nóra ingadozásai túl erősek. És az, hogy nem hagyott az elején búcsúlevelet, az minimum atipikus illetve visszás mert honnan kellett volna Stefán számára kiderülnie, hogy azt akarja, hogy lépjen tovább, ezzel csak Stefánt is az öngyilkosságba kergette volna legjobb esetben is. Ami azért fura, mert Bánóczki Zoltán a rendező kiemelte, hogy őt jobban érdekli a dolgok emberi oldala, a TLOU-ban is inkább az embert kereste nem a zombit meg a gombát (ő szavai), és akkor igazából nem sikerült emberivé tenni a karaktereket akik felé bármilyen érzésem is kialakult volna. Hogy mennyire lesz/volt sikeres? Nos itthon a nyitó vetítésekre alig váltottak jegyet, az IGN számai szerint összesen 2193-an voltak kíváncsiak, ami majd amíg még mozin van biztos nőni fog, de nem hiszem, hogy sokkal többel. Meglátjuk, hogy külföldön mit tud felmutatni, mert a világvége téma miatt kicsit kelendőbb mint az itthonra szánt filmek, az biztos. A készítők szerint a Berlini fesztiválon annyira jó volt a fogadtatása, hogy a franciák megvették a szinkronizálás lehetőségét is, és 200 moziban fogják vetíteni (ami a francia mozik számának csupán 10%-a de már ez is bőven több mint amit eddig fel tudunk mutatni) valamint szintén vetíteni fogja Taiwan, Kína és Olaszország is. Hogy mennyire fogja rányomni a bélyegét arra, hogy milyen sci-fi filmek fognak ez után készülni itthon, azt az évek meghozzák, de ennek az univerzumnak nem lesz folytatása, a közönség találkozón ugyanis rákérdeztek arra, hogy várható e folytatás vagy a mellék karakterek bővebb kifejtése, melyre a válasz egy kategorikus nem volt, én úgy vettem ki szavaikból, hogy új projektek felé néznek.
