Pedzegettük már, hogy készülget egy antológiás kötet a Bloodlusthoz, mielőtt az 5. rész kijönne, aztán persze közbeköhögött valaki, és amikor a Gömböt és a Neopolisz gyermekeit megosztották a srácok, akkor még kanyarban sem volt a megjelenés dátuma. Aztán úgy nézem ellentétben valakikkel, az elmúlt 2 évet arra használták, hogy befejezzék a kötetet, mert nem olyan régen megjelenési infóval kecsegtettek minket.

A Szerelem, Halál és Robotok első évadja hatalmas bombát robbantott a maga 18 részével, írtunk is róla itt. Aztán jött ennek a lökéshullámnak a hátán a második évad, mely megfelezte az epizódok számát, és úgy hagyott minket itt, hogy szerettünk volna még többet, de legalább már a sorozat végén megmondták mikor jön a következő éved. Nos tegnap. Lássuk, hogy mit sikerült összerakni.

Most egy rövidke horror shortot hoztam nektek Leszerelve címmel. A NASA-nak volt egy közösségi projektje, ahol egy műholdat állítottak, egy két héten belül a Földre zuhanó pályán, és ezt mindenféle üzenetekkel töltöték meg gyerekektől és egyéb űr rajongóktól. De hát ha egyszer cuki gyermekhangok és az űr keveredik, ott soha nem lesz jó vége a dolgoknak. Jó szórakozást.

A Hafguva jégtörő hajó a sarkköri óceánokat járja, gázlelőhelyek után kutatva ott, ahol az utóbbi években elolvadt a jégpáncél, de nem járnak sikerrel, és már épp visszafordulnának, mikor a szonárral hangokat érzékelnek mely a tengerfenékről érkezik. Vajon mi lehet, talán a sokat áított és dollár millókat érő gázdepó, vagy tán valami teljesen más?

Látszólag az oroszok, a világon elsőként kifejlesztették a nano botokat, amik meglepő módon nem akkorák mint egy szekrény (remélem mindenki ismeri a viccet). Soron következő két részes kisfilmben a Csodálatos iskolabusz illetve a sok zsugorítós-életmegmentős film elevenedik meg az őt megillető panelpunk kiadásban. Többet nem is kell mondani róla, jó szórakozást!

Itt a blogon volt már szó orvostudományi eredményekről, példának okáért: 3D nyomtatott szaruhártya, bőr spray, egyedi koponya és egyéb protézisek, teljesen új, alacsony kilökődés veszélyű pótbőr. És habár nehéz, mindig jó érzés valós és létező technológiai/technikai/orvosi vívmányról írni. 

Manapság mindenből sorozatot csinálnak, ami egyfelől jó, mert mondjuk egy 10 részes széria, átlag 30-45 perccel számolva, az 5-7,5 óra lehetőséget ad egy sztori kibontására, töredék büdzsével, mint ami esetleg 3 filmhez kellene. Ugyanakkor elmélkedtem már egy sort arról, hogy pl.: a Szárnyasfejvadászt miért nem kellett volna sorozatosítani. Ennek farvizén, vegyük szemügyre mit gondoltak ki a showrunnerek az Alienhez.

Immár biztosan állíthatom, hogy ha a Deltától értesítést kapok, hogy új MU könyv, akkor én megyek és előrendelek, és így 38 könyv után örömömre szolgál, hogy azt tudom mondani, hogy számomra az univerzum megunhatatlan.

Már a TP-82-esről szóló cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy a buta amcsik a langyos Csendes-óceánt használták "leszálló" zónának a szovjetek és később az oroszok okos módon a hideg és elég zord tajgát. Csakhogy nem csak kozmonauták landoltak a tajgába, hanem több tonnányi "űrszemét". Hála egy szentpétervári antropológusnak és fotográfusnak, betekinthetünk az szovjet/orosz űrprogram valószínűleg letagadott oldalába.

Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha az időutazás valóság lenne (vagy már az, nem tudhatjuk). Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lenne tenni valója, valaki a saját életét változtatná meg, valaki látni óhajtana nagy vagy szimplán csak számára fontos eseményeket. Na és milyen jó lenne, ha valaki még tárlat vezetést is adna. Erről szól következő kisfilmünk a Történelem vége.