A véletlenek által megtalált Met.. akarom mondani Budapest 2038 könyvről már volt egy mélységekbe menő elemzésünk, ez a cikk annak a folytatása (ha még nem olvastad klikk ide). Mint anno jeleztem, ha van kérdésetek, melyre szeretnétek választ kapni, akkor küldjétek el nekünk. Nos, dacára a kezdeti érdeklődésnek, kérdések nem jöttek (bár ez betudható annak, hogy kb senki nem tudott a könyv létezéséről), azonban nekem is voltak, úgyhogy vettem egy levegőt, és küldtem egy emailt az író elérhetőségére.

Tudtátok, hogy Glukhovskyak van egy képregénye? Nos, ez a képregény annyira limitált mennyiségben kerülhetett piacra, hogy az interneten CSAK indiai csaló oldalakat találtam, melyek letöltést kínáltak, de szerencsémre a Bookdepo tartott belőle raktáron, szóval majdnem két hónap várakozás után, ma reggel kilenckor felvertek a postások, hogy csomagom jött.  Íme az Outpost.

A Futu-re nem mai csirke, azonban én még bőven a blog újraindulása előtt olvastam, és azóta nem olvastam mégegyszer, pedig tökéletes cikkanyag lenne. Mivel azonban Grinderbar által küldött jövendőbeli cikklista élén állt, így átengedtem neki a lehetőséget. 

A vízalatti sci-fi zsánere viszonylag ritkásan populált, mint említésre méltót ebben a kategóriában az Abyss-t tudom felhozni (aminek a mai napig várunk a 4k-s szkennjére, Cameron pls, embereld meg magad) meg talán esetleg a kevésbé látványos, de legalább viselhetően jó Gömb című filmet (legalábbis én anno élveztem). Az Árok  pedig szeretne belépni ebbe a csapatba.

A Szaljut–7 egy 2017-es film, de nekem 3 évig teljesen elkerülte a figyelmemet. És ami azt illeti, már a megtalálásának körülményei is viccesek... 

Eljött a tavaszi steam sale, és kolegám égre-földre esküdött, hogy a OneShot megéri az árát. Kipörgetése után meg kell, hogy mondjam, bár csak teljes áron vettem volna meg. Mert megérdemli. 

Az Artemist párom rokona ajánlotta nekem, és égre-földre esküdött, ha a Andy Wier Marsi című könyve (nem fogom Mentőexpedíciónak hívni) bejött, akkor az Artemis is be fog. Karanténban meg mi mást csináljon az ember, mintsem olvasson?

Egy távoli párhuzamos galaxisban biztos elhangozott ez a mondat. Viszont az Én vagyok anya egész más kategóriában játszik. 

Űrnácik a hold sötét oldaláról. Emlékszem mekkora felbolydulást okozott anno az ötlet, aztán ara is emlékszem hogy számomra mekkora csalódás volt. Nos a második film inkább csak rontott a helyzeten. Viszont hamár Vuorensolaáék nem tudnak számomra maradandót alkotni, a rajongókban mindig lehet bízni. 

A Netflix egyre inkább ráerősít a saját repertoárjára, mivel mindenki a saját streaming platformját akarja népszerűsíteni, ezért ugye sorra húzzák ki a filmeket és sorozatokat rájuk. De, és itt jön a hatalmas de. A Netflixnek vannak nagyon jó saját filmjei/sorozatai (többről is írtunk már), de ezekért több esetben túrni kell. Grinderbar is így lelt rá a Platformra.