Az Elektronikus állam után egyértelmű volt, hogy meg kell szerezni és el kell olvasni a másik két hasonló, de teljesen függeten Simon Stalenhag könyvet a Történetek a hurokból és a Történetek az ártérből (eredeti címe Tales from the flood, magyarul nem jelent meg) könyveket. Egyszerűség kedvéért a másik magyarul is megjelenttel kezdünk, amiből az Amazon sorozatot is forgatott. Íme a Történetek a hurokból.
Mi is lehetne negyobb fricska az univerzumtól, mint ahogy abban a pillanatban, ahogy elveszítenéd a szüzességet megszólalnak a világvégét jelképező légoltami sziránák, és menekülni kell? Ezzel nyit a Szerelm és szörnyek, és hát nem árulok zsákbamacskát, lesz benne világvége, szerelem és szörnyek.
Életem eddigi legjobb vásárlása még gimis koromban a SIlverlandban vett C&C 9 darabos, terepasztalos wargamehez való k6 szett volt, holott akkor azt se tudtam mi fán terem a wargame, de legalább viccess volt vele a lopott balliszta sebzését dobni (mert a hatos oldalán sarló és kalapács volt). Aztán tartja a mondás, hogy kockákból nincs olyan, hogy elég.
Az Utolsó előtti huszár útját nagyjából a kezdetek óta követem, és ti olvasók talán tudjátok, hogy élek halok a háttérinfókért, és nincs is jobb annál, mikor az írót vagy az alkotót lehet kérdezni a művük születéséről. Szóval nagyjából 2 hónappal a premier után sikerült tollvégre kapnom az író-alkotó párost.
A különböző játékokból készülő rajongói filmek elég vegyes felhozatallal bírnak, azonban elvétve akad egy-két kimagasló minőségű alkotás. Ilyen a Lökéshullám kisfilm, és ilyen a Vörös csillag. Nem, nem a komcsi vörös csillag, hanem a Fallout: Vörös csillag kisfilm.
A Tokyo szellemével nagyon régóta szemezek, de mivel a ebook és képregény torrent szcénát rendesen hazavágták, így nem is tettem mást, csak szemeztem. Aztán a Szukits bejelentette, hogy megjelenik itthon is keménykötésű kiadásban, magyarul, és én meg azonnal lecsaptam rá.
Lassacskán Gale-t is sikerrül megfertőzni némi sci-fi méreggel, még akkor is, ha fogadkozik, hogy ő megrögzött fantasy-s. Most épp a Cinder és Scarlet jutott át a pajzsán, és feletébb élvezte. Nekem meg sikerült rávennem, hogy íron nektek egy ajánlót. Át is adom neki a szót.
Már alig várom, ha véletlen elveszteném a szemem világát pótolhassam egy művel, és az pirosan világítson. Pont úgy mint a művégtagoknál: a szívem: I-D-E V-E-L-E, az agyam meg: HÉ?! Álljunk csak meg egy pillanatra! És efelé a jövőfelé tettünk ismét egy lépést
Jó rég, egész pontosan 3 éve volt utoljára powerloaderes cikkünk, és azóta fejlődött a piac. A korábbi cikkünk bumszli megoldásához képest a Guardian XO már szinte elegánsnak mondható
Simon Stålenhag. Ez a név ha nem is ismerős, de abban a pillanatban, hogy képeket mutatok tőle, szinte mindenki a homlokára fog csapni, hogy EZ az a csóka. Nos igen, ez az a csóka, és ez pedig az ő könyve, az Elektronikus állam. Pontosabban a 3. könyve, de lényegtelen, nem kapcsolódik az előzőekhez.