Nem, nem bináris kettő, hanem tíz. Ugyanis a mai napon ennyi évesek lettünk.

10 év, az még gombócból is sok, nem, hogy blogolásból. Kicsit nem is tudom, hogy mit írjak. Eleve hosszútávra terveztem, és az utóbbi években a blog ténylegesen teljes idős hobbivá változott nekem kicsit megfojtva más projekteket, próbálkoztam anno fantasyval foglalkozó aloldallal, csináltam sok-sok évig szerepjátékot haverok bevonásával (ami azt illeti nem adtam fel, hogy egyszer befejezzem, de ez ilyen mumus). A mostani nagy sideproject is igazából azért tud élni, mert össze van kötve az oldallal, és abba sokkal jobban invesztálva is vagyok, mint mostanság a metró világába. Sajnos nem sikerült átlépni az 1000 cikkes határt (még a talonban tartott posztokkal sem), jelenleg 961 posztunk van.

Természetesen folytattam az archiválást is, amit kicsit elhanyagoltam, és útközben ki is derült, hogy legalább egyszer kellett volt (a Forráskódnak elveszett a linkelt trailere, mondjuk ez semmi olyan, amit ne tudtam volan pótolni gyorsan, de akkor is). Így a mérlegünk jelenleg 215 gigabájt. A legcombosabb archív anyag ebből a körből a Kaneda bike build sorozat volt a maga 13 gigányi anyagjával.

10 év alkalmából felelevenítenék pontokat a blog életéből, nem feltétlen sorban, de olyanokat amiket fontosnak tartok.

Első poszt

Ő volt az újraindulást szignifikáló poszt először a már nem működő sotetjovo.tk honlapon, amiről kb. háromnegyed évvel később váltottunk át blog.hu-ra mert a tk-s linkeket megfogta a Facebook. Az ebben megfogadtakat amúgy azóta is tartom, noha néha a lustaság megárt.

Első filmajánló

Az első nem visszaállított filmajánlót a Kacsafilm nevű amatőr baráti csapat által kreált Időugró sorozatról írtam, visszatekintve kicsit cingár, de valahol el kellett kezdeni.

Budapest 2038 cikkek 2020-ból

A magyar Metro regényről írt cikk páros nagyon közel áll a szívemhez, ugyanis a könyvet kiveséző cikk szerintem az egyik legalaposabb munkám, az interjú/beszélgetés pedig nagyon feldobott, egyfelől mert ez volt az első ilyen próbálkozásom, másfelől, hogy az író egyáltalán válaszolt a kérdéseimre és beszélgethettem vele egy jót.

Hívó és Sámán cikkek

Egy olvasónk kereste annó a Hívó kisfilmet, de a címét nem tudtuk, se ő sem pedig én, viszont ő megtalálta, és én ez után írtam róla, de arra nem számítottam, hogy mekkora lavinát indít el majd. Az eredeti Hívó cikket követte egy az eredeti képregényről szóló cikk, amit az alkotó maga küldött nekem (pedig én eskü meg akartam venni). Aztán jött egy interjú a Lencse miatt, amiből nem lett semmi, de cserébe a Sámán szárnyrakélt, ami hála a közösség összefogásának meg is valósult, én pedig ott lehettem a forgatásokon, melyekről két cikket is írtam (itt és itt). A történetünk a forgatás után a díszbemutatóval zárt 2022-ben. Őszintén hittem (hiszek ma is) a projekt sikerében és szerettem volna, ha kitörhet a kisfilmek keretéből, ezért is született ennyi cikk, próbáltam minél hangosabb lenni, hogy a magam módján hozzájárulhassak ahhoz, hogy a magyar sci-fi egyik érdekes eleme több fényt kaphasson.  Sajnos nem mondhatom azt, hogy azóta pozitív változás történt, így néhány hónapja összetettem minden anyagomat ami a film készültéről van, hogy minél nagyobb betekintést adhassak és elbúcsúzhassak a projekttől. Illetve csinéltam minden fellelhető anyagomból egy BTS filmet, ami 41 perces lett.

Első saját komoly(abb) filmkritika a blogon

A Passangers film iszonyatosan feltúrta az agyunkat megtekintés után és ez a cikk előrevetíti sok hasonló társának az irányvonalát (Covenant, Ad Astra, Műanyag égbolt) az alaposságot tekintve, A cikk alapvető gondolatai akkori barátnőmtől, mostmár feleségemtől származnak, hozzáadva a sajátjaimat. És igen, még mindig salty vagyok.

Bloodlust nyitó cikk

A Bloodlust-os srácok történelme régebbre nyúlik vissza, mint a blog jelenlegi inkarnációja, de nem mertem őket kontaktálni, mert hát mégis ki lettem volna. Egynap azonban megtették ők a nyitást felém, aminek mérhetetlenül örültem, azóta sok cikk született róluk, többek között interjúk, beharangozók, és ajánlók. És csak, hogy hű legyek szavamhoz, mindent meg is vettem saját pénzen, hogy támogathassam őket mert hiszek bennük.

Első vendégcikkünk

Egy olvasónk küldte nekünk saját útjáról készült írását a Zóna szívébe Csernobilba.

Első vendégírónk

Egy évre az első vendégcikkünk után, Grinderbar 2020-ban írt ránk, hogy keresünk e társírót, és ezzel együtt egy egy cikket is küldött, melyet 11 másik követett, főleg film kategóriában. S habár együttműködésünk rövid ideig tartott, kellemes volt vele együtt dolgozni, és volt film amit miatta néztem meg (Anya és Paradise Hills).

Első olyan cikk, melynek tárgyát kérésre adták oda nekem

A Tech-com 2029 egy akkor fejlesztés alatt álló, rajongói Terminátor játék volt, amiről megjelent egy két videó is az interneten. Mivel az ilyen rajongói alkotások hamar a süllyesztőben végzik, ha az IP tulaj odaver (khm Nintendon't), így gondoltam szerencsét próbálok, és végülis megnyertem magamnak a projekt vezetőjét, mikor , aki odaadta a demóját a játéknak és válaszolt is kérdéseimre. Ez volt az első kétnyelvű cikkem is egyben.

Első több éves távlati visszatekintő

A Nydenion című német indie filmről az eredeti blog írt, akkor még beharangozót, én pedig csak jóval később láttam, és még később nyúltam a készítő iránt, hogy beszélgethessek vele, és a válaszaiban megbúvó szenvedély a munkája iránt ma is teljesen érezhető éps szívet melengető. Azóta szeretnék eljutni Speyerbe.

Megpróbáltam újraéleszteni a ZBH versenyt

Ugyan nem volt túl nagy érdeklődés, de azért én nagyon jól elszórakoztam a saját nem versenyző alkotásommal, és a végén még kaptam is egy komoly pályázatot, kicsit komolytalan köntösben.

12 éves projekt

A Dead Shadow-t kb 12 évig kerestem és nagy nehezen kiimádkoztam a internetből. Hogy megérte? Nyílván nem, de muszáj volt, mert az eredeti blogg írt róla beharangozót, és érdekelt milyen lehet. Ezzel ez a leghosszabb projektem.

Nem túl kellemes cikkek

10 év alatt igazából nem volt balhéja a blognak, és soha nem is bocsátkoztam flamewarba (holott amúgy jó szokásom, de ennek az oldalnak nem ezt tűztem ki célul). Ez alól két eset képez kivételt, a Műanyag égbolt és a Huszárok. Előzőekkel azért, mert nem tetszett nekik, hogy negatív véleményt fogalmaztam meg ugyan anyniból, amiből más pozitívat, de az koránt sem volt annyira fájó, mint az Utolsó előtti huszár. Irántuk ugyan olyan rajongásom volt, mint ami a Hivó világa iránt van, ám elárulták azt. Mind két esetbe nagyon mélyre menő cikkeket írtam, amik alaposan körbejárják az adott témát, és iszonyat büszke is vagyok mind kettőre.

Szóval igyunk a következő tíz évre, és rátok kedves ólvasók, akik vissza-issza járnak posztok alá trécsleni és néha küldtök tartalmat ami érdekes lehet számunkra, eskü egyik sincs elfelejtve, de hatalmas a backlog.